Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 A vallomás

Mért is tagadnám, nemtagadom bevallom én a világnak.
Szerelmes vagyok, s ez jó érzés. Szívem hajt ő felé, s ha sőtét van felnézek az égre s minden csillagban csak őt látom, s ha fujj a széll akkoris csak a te neved sugja fülembe, ha álmodomom akkoris csak tejársz az eszembe. Ha nem vagy melletem epekedve várom hogy lássa szép orciádat , holis járhatna eszem ha nem nálad hiszen csillog a szemed mint a hold szinte elvarázsol a fénye. Ha nem vagy melletem szinte megvakulok mert sőtétség jön rám hiszen elvész a fény mellölem. De ha ujra melletem vagy mindent látok hiszen tevagy mindenem , Szép kedvesem ha kellene tüzön vizen át küzdenék érted még akár a hétfejű sárkánnyalis csak hogy velem légy . fognám szép kezeidet s eggyüt vándór útra kelnénk. védenélek minden rosztól testemmel s lelkemmel. csak azt lássam szépkedvesem hogy te igaz szívvel bóldog vagy mindörökké melletem amig világ a világ.S kívánom én tiszta szivemből hogy szülentendő gyermekeink is oly bóldogok legyenek mint amilyen bóldogok most mivagyunk. Kivánom ökis találják meg az igaz szerelmet szívükben azzal kit szeretnek, Ne legyen soha bánatuk , csalodásuk. Csak jó érje őket amig e világon élnek , adjon az Isten mégszebb sórsot világot nekik. Még annális amit nekünk adott , legyen bőven termőföldjük , s teremjen nekik bőven buza mi ből lessz a liszt s ebből lessz a kenyér , adjon nekik bőven bórsot, paszulyt , babot, miből levest főznek majd. Ad jon nekik bőven Tehenet miből lessz tejük majd , Adjon sok sertést miböl lessz húsuk , zsirjuk, lessz miből enni majd hissz van kenyerük , zsirjuk míg e kettő van addig nincs semmi baj. De legyen patakis kisházuk mellet hiszen kell a vízis a jó Magyar embernek hogy ne szomjazék, de adjék nekik a jóég szép szöllöt hiszen miből lenne jó Magyar vörös bór e Magyar nemzedék kincse. Adjék nekik jó burgonya termést is hiszen miből lenne e nemes parázson sűlt burgonya finomság, vigyázni kell ám erre a nővényre is ha rámegy a krumplibogár szappanos vizzel locsoljuk mint jó öreg Apáink. Tartsanak libát is hogy legyen mivel megtölteni a Dunnyátis hogy télen nefázzanak, Legyen nekik birkájuk is hiszen a gyapjú mindig kell amig világ a világ hiszen ez is nemzeti kincs e népnek. De figyeljetek a Kecskére is hiszen az ő teje még szentebb mindennél hiszen bármely betegségre jó, Legyen lovuk is hogy legyen mi huzza az ekét s a szekért, legyen mivel utazni messzeföldre. Bejárják a világot úgy mint mink hajdanán elmennek Budára s elmesélik az ottaniaknak nak hogy milyen jóis a falusi élet hiszen nekik minden van Hála az égnek , mi szem szálynak ingere. S majd amikor csak mesélnek a Budai nép csak ámul bámul rájuk, mi meg büszkék leszünk rájuk hiszen azt kápták azistentől amit kívántuk, Köszönjük neked Istenem Óvd tovább Gyermekeinket unokáinkat s nekik a családját, mindőrőkké vallom hitedet töretlenül Ámen..

A Másik Versem Cime a Bánat


A Bánat

Mély a bánat mély a seb , Szívem majd meg hasad
úgyérzem én. Mély a bánat mint feneketlen tó húz a mélybe lendületlenül,
probálnék megállni de nincs eröm magával ránt a mélybe. Probálok én ellenálni de nincs erőm, hiszen elveszett eggyetlen fegyverem a Reményem ő vólt ki velem vólt jóban rosszban eggyaránt. Tudom én a szeretet, hit s a remény éltet minden Magyar honfi társamat épp ugy mint engem . De az érzéssel játszani nem lehet , hiszen a Szeretetnél nagyobb ajándék széles e Világon nemkell mint a Hitnélse hiszen ha hisszük Hitünket akkor tudjuk hogy e Magyar főldre tartozunk , A remény is a hitet adja ígyápold Szívedet , hitedet, s a Reményedet , Szép jó Magyar Honfitársam


A Múzsám!
   Egy szép madárdalos reggelen , felkeltem én az ágyamból meg ittam a kávém és leültem én. Gondolataimba eljött  ő kit szeretek mindennél jobban, Minden gondolatommal epekedve várom hogy halljam Angyali hangodat  , múzsám kérlek én jöjjfelém  . És szívem mindörökké tiéd , neked adom legféltetteb kincsemet a szívemet s a lelkemet. Többet jelentesz nekem mint e földi életem többet a levegö többet mit a víz  , Várom nagyon a percet a pillanatot múzsám hogy lássalak én! várom a bársonyos hangodat. Hogy halljam én kérem az egek urát örökre légy enyém amíg e ifjú szívem dobog addig légy enyém ezen a földön ! Aztán a mennybe és a új főldi életembe. kivánom amedig élünk ezen e bolygón addig örökre terád leljek én itt e földön , Ha már a szívem egyszer egy napon elcsendülne tudd én akkór is szeretlek téged , múzsám akkór is magammal viszem  minden eggyes pillanatot amit veled tölthettem én minden pillanatot minde jót és rosszat mit megéltünk. A mennyekbe hálát adok az istennek hogy ő adott nekem e földi életembe , Múzsám  sokszor van  tudom  hogy nemkönnyü e életünk  de tudd nekem a reményt a hitet te adod örökké
 , Szeretlek én kincsem ameddig élel légy enyém Múzsám.